Mark Bittman szerint az étkezés a következőképpen változott Amerikában: 100 évvel ezelőtt, mindenki helyi-evő volt, ami azt jelentette, hogy kizárólag helyben készült ételeket fogyasztottak. Az ételek több irányba való forgalmazása nem létezett. A családokban általában volt egy kijelölt személy, aki főzött, ez általában az édesanya vagy nagymama volt, akik maguk vásároltak be a helyi piacokon, közvetlenül a termelőktől. Még nem léteztek rágcsálnivalók sem és mindenki a saját hagyományai által megszokott ételt fogyasztott, a receptek átszálltak egyik generációról a másikra. Akkoriban az evés nem kapcsolódott szorosan a marketinghez, vagy a nemzetközi márkákhoz. Fontos megjegyezni, hogy akkoriban az ételeket kevés, de minőségi alapanyagokból készítették, nem léteztek a mára elterjedtté vált különböző adalékanyagok. Az 1930-as évektől kezdve azonban az útrendszerek rohamosan fejlődésnek indultak, aminek eredményeként a vasutak szerepét átvették az autók és az élelem egyre többet utazott. Mindezt követően elérkezett az az időszak, amikor a túl sok ennivalót termeltek ahhoz, hogy azt frissen el lehessen fuvarozni, ezért jelentek meg a fagyasztott ételek és a konzervek. Ezeket azok a háziasszonyok vásárolták meg, akik munkájukat kívánták lerövidíteni ezáltal. Éppen ezek miatt, nagyon kevesen jutottak hozzá rendszeresen friss zöldségekhez.
