Görögországot az európai kultúra bölcsőjeként tartjuk számon, hiszen ókori történelme, irodalma, filozófiája, tudománya máig meghatározó szereppel bír. Odüsszeusz hazája az utóbbi években ismét Európa történetének főszereplőjévé vált, ám nem éppen pozitív hősként. Sokkal többet emlegetjük a gazdasági válság, csőd, pénzügyi mentőcsomagok kapcsán. A következő cikkben a görög válság kialakulásának okait, az eddig megvalósult és elképzelhető megoldásait, azok következményeit szeretném bemutatni.

2010 áprilisában Görögország lehívta az euróövezet által biztosított hitelt. Ez volt az első eset, hogy bármely eurót használó országnak szüksége lett volna erre a pénzügyi mentőcsomagra. Azóta a görögök az államcsőd elkerülése céljából közel 240 milliárd eurót kaptak az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól, melyek folyósítása fokozatosan történt, és több feltételhez volt kötve. Görögország szempontjából viszont nem ez volt az első alkalom, hogy pénzügyi segítséget kapott volna az európai országoktól.  1897-ben a nyugati hatalmak kölcsönöztek pénzt, amikor Törökországgal szemben elveszítette a török uralom ellenes krétai felkelés miatt kirobbant háborút, és 100 millió frank hadisarc fizetésére kötelezték. Hitellel támogatták a feléjük húzó Elefthériosz Venizélosz kormányainak modernizációs politikáját, hogy Görögország az antant oldalán részt vehessen az első világháborúban. 1921-22-ben ismét hitelt adtak, amikor az elvesztette a Törökország ellen területi igényekkel indított háborúját, ami miatt legalább másfél millió embert kellett elszakítani szülőföldjéről és áttelepíteni a másik országba. 1981-ben viszont csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez, majd 2001-ben az eurózónához, és úgy tűnt, hogy új fejezet kezdődhet Hellász életében.

De akkor mi vezetett az államcsőd közeli állapotokhoz?

A görög válság kirobbanásához hozzájárult a 2007-től jelentkező gazdasági világválság, de fő okait inkább az ország belső gazdasági problémái jelentették, és máig jelentik. Elsősorban a tartós költségvetési hiány és a magas külső adósságállomány. Elgondolkodtató viszont, hogy miért nem Olaszország számára kellett segélycsomagot biztosítani, hiszen 2010-ben adóssága az európai bankok felé jócskán meghaladta a görögökét. Milyen további okok vezettek a görög válság kialakulásához? Vajon ezeket az évek során felhalmozódó problémákat lehetett volna időben kezelni?

Az Európai Unióba való integrálódása során a Görögországban lévő termelőüzemek a nyugati konszernek számára feleslegesnek bizonyultak és leépítésre kerültek, az országot elsősorban felvevő piacnak tekintették.  A nehézipar mára gyakorlatilag teljesen eltűnt. A termelési bázis fejlesztésének hiánya az egyik oka annak, hogy az export nem fedezi az importot. Az Eurostat felmérése alapján a 2008-ban a görög import 60,7 milliárd euró értékű volt, míg az export csak 17,3 milliárd euró. Fő húzóágazat a turizmus és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások (nagyjából minden 5. munkahely közvetlenül vagy közvetve ide kapcsolódik). A világgazdasági válságot követő években viszont az ebből befolyt bevételek visszaestek, hiszen kevesebb turista tudta megengedni magának a görög tengerparton való nyaralást. 2009-ben 18 %-os volt a visszaesés. További jelentős válságkiváltó okként említhetjük a gyenge munkaerő- és termékpiaci intézményeket, ezek merev szabályozását, a nagyarányú korrupció és bürokrácia jelenlétét. A gazdasági okok mellet viszont a gyengén teljesítő oktatási rendszer, a szegényes környezetvédelem, a falvak és városok közti infrastrukturális különbségek, következetlen politikaalkotás is közrejátszott. Egyértelmű, hogy a 2010-ben államcsőd szélére jutott ország vezetése számos probléma kezelését mulasztotta el a megelőző években. És még nem említettük a hamis statisztikai adatok kommunikálását, ami miatt Görögország a befektetők szemében elveszítette hitelességét. A tervezhetőség, megbízhatóság kérdése pedig nem értékben, százalékban mérendő, gyakran nehezebb visszaszerezni, mint visszafizetni az adósságokat.

2010-ben létrehozták a Stabilitási és Növekedési Programot, melynek fő célja a költségvetési hiány csökkentése volt, mely 2009-ben meghaladta a GDP 15%-át. A program intézkedései viszont rövid életűnek mutatkoztak, nem tudták visszaállítani a piac bizalmát. A válságkezelés egyetlen megoldásának a külső segítség bizonyult. Az Európai Unió tagországai és a Nemzetközi Valutaalap által nyújtott hitelek megmentették Görögországot a nyílt államcsődtől, ám a kormánynak komoly megszorító politikát kellett felvállalnia. A feltételek költségvetési kiigazításokat, és egyben strukturális reformokat sürgetnek. Teljesítésük érdekében számos lépés történt, ám mivel a válság a görög társadalom, gazdaság, politika összetevőiben gyökerezik a legfontosabb, hogy a megoldások az alapoknál kezdődjenek. A megindult reformok közé tartozik az adóellenőrzések megkezdése, a béremelések korlátozása, az ÁFA átlagosan 20%-kal való emelése, a nyugdíjkorhatár emelése, nyugdíjak összegének csökkentése, megteremtették az állami aktívakezelés és a privatizáció adminisztratív hátterét… A Nemzetközi Valutaalap elemzései alapján, a strukturális reformok mindeddig nem érték el a céljaikat, és ez nagyrészt a törvényhozás és végrehajtás közötti kapcsolat hiányának köszönhető. Úgy tűnik a görög válság még egyáltalán nem lezárt kérdés, és még mindig, öt évvel az első mentőcsomag lehívása után is fennáll a Grexit, azaz Görögország eurózónából való kilépésének lehetősége. Vajon milyen előnyei és hátrányai lennének ennek a lépésnek Görögország és Európa szempontjából? Veszélyt jelente az euróra nézve? Sok kérdés, melyek kapcsán további kérdés merülhet fel bennünk, és sok esetben nehéz őket megválaszolni.

Görögország számára az euróövezetből való kilépésével megnyílna a lehetőség az önálló monetáris politika létrehozására. Emellett viszont a drachma újbóli bevezetésekor komoly leértékelődéssel kellene számolni. Ez a külföldi valutában meglévő adósságok növekedésével járna, a nemzetközi tőkepiacok pedig új kölcsönfelvétel szempontjából évekre zárva maradnának a görögök számára. Miből tudnák finanszírozni a még mindig magas adósságállomány? Az ország teljesen rákényszerülne a gazdaság egyensúlyba hozatalára, hiszen a külföldi piacokról való kizártsága nem tenné lehetővé további külföldi kölcsönök felvételét az adósságok, költségvetési hiányok fedezetére. Ám míg az egyensúlyi állapot beállna, komoly hiány alakulhatna ki akár alapvető termékek iránt, az emberek megtakarításai arák kétharmaddal csökkenhetnének, ami nemcsak gazdasági, de további társadalmi problémákhoz, konfliktusokhoz is vezethetne. A görög gazdaság strukturális problémáit a leértékelés nem oldaná meg, nem adna lendületet az exportnak, hiszen az ország vezető ágazata a turizmus, nagyon nagymértékben szorul behozatalra, ez pedig a gazdaság nagyon lassú fejlődését eredményezné.

Milyen hatással lenne a görögök vagy más tagállam esetleges kilépését az euróövezet tagországai közül Európára? Bár valószínűleg a Grexit európai következményei talán már nem lennének olyan súlyosak, mint öt éve lettek volna, de mindenképpen bizonytalansággal járnak. A kérdést több oldalról is megközelíthetjük. Egyrészt javulhatna az eurózóna hitelessége, hogy a problémás ország kikerülne az övezetből, másrészt bizalmatlanságot is kiválthatna, mivel nem tudta kezelni a gazdasági kihívásokat. Fellélegezne-e Európa, ha a szükséges gazdaságpolitikát évekig nem követő, statisztikai adatokat hamisító ország többé nem használná hivatalos fizetőeszközként az eurót? Nem valószínű. A kilépés következményeként ugyanis megtörténhetne, hogy Európa további eurót használó államai is hasonló helyzetbe kerülnek. A piac bizalmatlansága már a válság kezdetekor továbbterjedt Írországra és Portugáliára, majd később a jelentős méretű Olaszország és Spanyolország szuverén adósságának fenntarthatóságával kapcsolatban is egyre szkeptikusabbnak mutatkoztak a befektetők: a válság az euró zóna egész perifériájára átgyűrűzött, ezzel már komolyan veszélyeztetve a közös valutastabilitását. A görög krízis súlyossága mindenképpen közrejátszott a ciprusi válság kialakulásában, mivel jelentős a ciprusi bankok tulajdonában lévő görög állampapír-állomány, Görögország a szigetország legnagyobb működő tőke-befektetője, a tőke jelentős része pedig a pénzügyi szektorba áramlott. A ciprusi helyzet 2013 januárjában kezdett el fokozódni. Ekkorra a ciprusi bankok már nem tudták ellensúlyozni a görögországi események miatt elszenvedett veszteségeiket. Az Európai Unió, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap itt is beavatkozásra kényszerült.

Az euró az utóbbi években erős valutának bizonyul, Európa monetáris uniója számára viszont a megoldatlan görög kérdés nem tudni meddig tartható fenn.  Nehezen eldönthető, hogy az összetartozás eszméjének fenntartása, vagy a beteg végtag levágása lenne a jó megoldás.

Úgy tűnik, hogy Görögország és az tőle származó ókori örökség még mindig Európa fontos részét képezi, és bár hitelessége az utóbbi években jócskán csökkent, gazdasága a monetáris unió egészéhez képest nem a legmeghatározóbb jelentőségű, problémáinak megoldásában továbbra sem marad egyedül. Európa türelme viszont nem tűnik határtalannak, Zeusz népének be kell látnia, hogy a belső megszorítások szükségessége, nem büntetés, hanem a legfontosabb lépéseket jelenthetik az ország talpra állításához. A befektetőket meg kell győzni arról, hogy képesek visszazárni Pandora szelencéjébe az elszabadult gyarlóságokat, hogy tényleg nekilátnak Augiasz istállójának kitakarításához. Ha ez sikerül, akkor nekifoghatnak új projektek megvalósításához, ami nemcsak a turizmus fejlesztésére alapozza a jövőt. Ha ez nem sikerül, akkor Odüsszeusz hajója pozdorjává törik Szkülla és Kharübdisz szirtjein.

Hanesz Júlia

0000